Cikkek

Digitális fényképezés
Információk hobbifotósok számára
(2006.05.22)
Forrás > Bor Balázs, fényképész

Milyen digitális fényképezőgép, objektív, fotónyomtató szükséges ahhoz, hogy professzionális minőségű digitális fotó legyen a végeredmény? Milyen új lehetőségeket nyújt a folyamatosan fejlődő technológia fotósnak és megrendelőnek egyaránt? Olvassa el mielőtt vásárol, mielőtt dönt!



Jelentős változáson ment keresztül a fotós szakma az utóbbi néhány év során. Alapjaiban változott meg a fotográfia technológiája, ugyanakkor a digitális képrögzítés sok mindenben hasonlít az analóg fényképezés folyamatához.

Ezek a változások merőben más és új lehetőségeket teremtettek a fotókat fogyasztók és az azokat készítők számára. Aki élni szeretne ezekkel, annak nem árt tájékozódnia a témakörben, ugyanis mint bárhol máshol, sok tévinformáció kering a digitális fotózás területén is. Vannak lehetőségek, melyeket nem, vagy csak részben használnak, használunk ki és vannak, melyekre az új technika sem megoldás, sőt mi több: analóg képrögzítésre volna szükség digitális fotó helyett, esetleg valamilyen hibrid technológiára (erre több példa is van, mind felvétel, mind papírkép készítése, vagy tanszparens, vetített kép (dia, projektor) alkalmazása esetén is). No de ne szaladjunk ennyire előre...

I. A lehetőség adott ...

A digitális fotózás buktatói



...mindenki számára. Gyorsaság, kézben tartható minőség: gyakran hallott jellemzők a digitális fotózás kapcsán. Vannak-e buktatói? Persze, hogy vannak, mindennek vannak. Figyeljen ezekre!

A digitális fénykép alapvető dolgokban különbözik az analógtól. A kémiai, ezüstbromid alapú fotózást új alapokra helyezte, a sötétkamra félhomályát a számítógép zúgása váltotta fel. Az alkotás folyamatának lényege a legtöbb ponton egyezik, de a megváltozott technikai háttér miatt a digitális technológia sok tekintetben új szemléletmódot követel. Az alkotásra gyakorolt hatás később kerül terítékre, most beszéljünk címszavakban a technikáról, annak előnyeiről és hátrányairól.

Első a gyorsaság. Ön exponál és már látja is a képet, kiértékeli, és dönt arról, hogy megfelelő-e. Néhány perc elteltével felkerülhet az internetre a fotó, vagy retusált papírkép lehet belőle. Mennyibe került ez Önnek? Anyagköltség tekintetében a gép árán kívül talán semmibe. Nincs negatív, Ön nincs kiszolgáltatva a labornak, gátlástalanul fényképezhet amennyit csak akar, hiszen teljesen ingyen van. Ez biztos? Semmi nincs ingyen. Egy digitális fényképezőgép nem örökéletű, mozgó alkatrészeket tartalmaz és kopik, sőt egy idő után elavul. Vegyünk egy 2-300 ezer forint értékű gépet, mely esetleg 50 ezer expozíció után tönkremegy (egy ilyen értékű gép kb annyira van hitelesítve, de fogyasztói oldalról lehet hallani olyan híreket is, miszerint egyes példányok a felét, negyedét sem bírják ki). Akkor mennyibe került egy expozíció? A példa szerint ~5 Ft-ba. 100 expo 500 Ft (kb 3 tekercs film és fél óra aktív 'digitális hobbifotózás') és így tovább.

A képmódosítás egyszerűbb, mint valaha.Denzitás, kontraszt, színtelítettség, színcsatornánként változtatható gamma, hisztogramm ... mindezek pillanatok alatt módosíthatóak, a változás mértéke azonnal ellenőrízhető, így kis túlzással az is jó eredményt érhet el, aki nem tudja, pontosan mit módosít a képen az adott paraméter változtatása. Hol vannak már azok az idők, mikor a vörös maszk alatt lapuló negatív kép és sok-sok próbacsík alapján kellett jó döntéseket hozni? Elég lehet egy jól kalibrált monitor és szintén kalibrált nyomtató. Retusálás? Az egér monoton kattogása vagy a digitalizáló tábla egyenletes pattogása jelzi, hogy történik valami... és akkor a perspektívakorrekció, amerikai retus még szóba sem került. Mi a fentiek következménye? Ha digitális gép van a kezünkben, sokszor nem törekszünk arra, hogy kész képet készítsünk. Majd az Adobe Photoshop, Jasc Paint Shop Pro vagy bármely más fotóretusáló program segítségével megoldjuk...

...azután nem sokkal később azt vesszük észre, hogy belefulladunk saját fotóink mocsarába, gondot okoz a fotók rendszerezése, megtalálása, az eleinte izgalmas retus teherré válik, talán nincs is kedvünk átalakítani a RAW formátumú képek tömkelegét. Ez még önmagában nem volna baj, csupán egy megoldásra váró feladat. A probléma ott kezdődik, ha mindezek ellnére rendkívül kevés jó fotónk van, a legtöbbnek csak a 'tanulmány' címet adhatjuk...

A digitális fényképezés a fentiek ellenére sok új lehetőséget tartogat, melyekre oda kell figyelnünk. Azonban mint látjuk, vannak buktatói. Van-e megoldás? Mindig van, a probléma felismerése már fél siker, szokták mondani. A továbbiakban néhány tévhitről szeretnék beszélni, majd a véleményem szerinti tényleges megoldásokról.

II. Nem minden arany ...

A digitális fotózás területén elterjedt tévhitek



A digitális fényképezés jól csengő kifejezései nem mindig azt nyújtják, amit legtöbben várnánk tőle, de ezt már megszokhattuk más területen is. Mik az általánosan elterjedt tévhitek?

Hány megapixeles? Talán az első jellemző, amire kiváncsiak vagyunk. Igazság szerint nem mindig ez a legfontosabb. Sok egyéb paraméter van, ami ugyanolyan, vagy nagyobb hatással van a képminőségre, mint a felbontás. Először is ott a képzaj, amit mindenki jól ismer, akinek volt már a kezében huzamosabb ideig digitális kamera. Fontos a CCD mérete is, hogy mekkora lesz egy pixel mérete. Ugyanakkora CCD-re több képpontot sűrítve nagyobb lesz a képzaj, ezt szűrni kell, ezért lágyabb kép a végeredmény. Sokan felfigyeltek erre, mikor például kijött egy korábban 3Mp-es érzékelő 6Mp-es változata, ugyanakkora méretben és a túlzott zajszűrés nagyobb felbontású, mégis lágyabb képet eredményezett (ha pedig nem lágy, akkor zajosabb, vagy utólag élesített). Természetesen fejlődik a technológia és javulnak az értékek. Másik ilyen jellemző a latitűd, más néven tágasság vagy kontraszttűrés. Ebben nem jeleskednek a digitális fényképezőgépek, a filmmé még mindig nagyobb (a felbontása is, bár erről hosszú vitákat lehet olvasni, melybe nem akarok belefolyni, legtöbben olyan 16-20Mp-nek megfelelő felbontásúnak saccolják a kisfilmet -persze ez rengeteg tényezőtől függ-, a nagyformátum felbontását pedig több száz megapixelre). Harmadik tényező, ami szűk keresztmetszetet jelenthet, az az optika. Ugyanis hiába van egy 7-8Mp felbontású kompakt kameránk, ha a rajta lévő optika feloldóképessége már egy 4-5 Mp-es CCD-t sem tudna részletrajzával kiszolgálni.

El is érkeztünk az objektív temájához. Itt pedig az az első kérdés, hogy hányszoros zoom-objektív van a fényképezőgépben, vagy milyen átfogású zoom kerül a dobozba, a D-SLR kamera mellé. Pedig az említett feloldóképességen kívül a fényerő is rendkívül fontos, hogy a szférikus- és kromatikus aberráció, vignettálás, vagy hordó- és párnatorzítás mértékéről már ne is beszéljünk (a legtöbb digitális fényképezőgépek, vagy objektívek tesztelésével foglalkozó weboldalon szó van ezekről az adatokról, most nem részletezem őket). Álatlánosságban elmondható, hogy a fix gyújtótávolságú objektívek még mindig megbízhatóan jó minőséget biztosítanak (természetesen van, mikor nem lehet kikerülni a zoomobjektív használatát), kevesebb bennük a levegő-üveg felület, így a becsillanás (lens flare) mértéke is kisebb.

Az előző írásban már volt szó arról a tévhitről is, hogy a digitális gép esetében nincs egy expozícióra jutó költség, természetesen olcsóbb kompakt gépek esetében ez elhanyagolható lehet.

Főleg megrendelők által dédelgetett tévhit, miszerint a Photoshop mindenre képes és néhány kattintással bármit meg lehet benne csinálni. Ez nagyjából igaz is, ha megfelelő tudás és gyakorlat jellemzi a retusőr személyét, és ha az analóg technikához hasonlítjuk az idő- és munkaigényességét. Azonban merőben új és bonyolultabb feladatokat várnak el mint régen, tegát megnövekedtek az igények és bizony vannak időigényesebb feladatok, főleg nagy tömegben vagy igen magas minőségben végzett munkák esetében.

Az utolsó tévhit amit megemlítenék az az, hogy a digitális fényképezőgép jobb az analógnál. Van, amikor tényleg jobb és analóg technikával szinte már fájdalmasan hosszú és bonyolult véghezvinni egy olyan feladatot, amit digitálissal gyorsan és jobb, jobban kontrollálható minőségben el lehetne végezni (ráadásul a 'kézi' labormunkákat világosban). Azonban néhány esetben jobb minőséget érhetünk el analóggal, jellemzően magasabb anyagköltség, munkaráfordítás és kevésbé költséges eszközök igénybevételével (erről lesz még szó a továbbaikban).

A fenti gondolatok negatív hangvételűnek tűnhetnek, hiszen az első cikkben leírt buktatók után a tévhitekre koncentráltam.

III. Az első fázis

A megfelelő digitális fényképezőgép kiválasztása



A kínálat bőséges, csupán választanunk kell. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a felvételezéshez nem csupán fényképezőgépre lesz szükségünk, ha többre vágyunk egyszerű emlékképek elkészítésénél.

Kezdjük mégis a digitális fényképezőgép kiválasztásával, ugyanis a kiegészítőket ehhez vásároljuk majd. Az előző írásban már tárgyalt klasszikus kérdéseken hamar túljuthatunk. A felbontás elsősorban attól függ, hogy milyen méretű papírkép kell majd a felvételekről. Álatlánosságban megjegyezhetjük, hogy levelezőlap (10x15) méretnél 2-3Mp, A5 (15x21) esetén 4-5, A4, vagy nagyobb képeknél 6-8Mp-es felbontás az ideális. Természetesen ha digitális zoomot használunk, vagy jelentős mértékben vágunk a képből, akkor azt figyelembe kell venni (ezért érdemes kihasználni a CCD egész felületét a fotó megkomponálásakor). Természetesen nem kizárt, hogy egy 2-3 megapixeles professzionális D-SLR kamera képe jobban néz ki A4-es méretben, mint egy 6-7 megapixel felbontású kompakt társáé, sőt. Nem érdemes intuitív módszereket igénybevenni a döntés folyamatához, tele van az internet testekkel, teszképekkel.

Az objektív gyújtótávolsága kérdésében szintén a felhasználás területe kell, hogy döntő legyen. Kompakt kameráknál érdemes odafigyelni, mekkora a legnagyobb látószög, főleg ha tájat, riportot is szívesen fényképezünk (állatportékhoz természetesen teleobjektív kell), illetve hogy lehet-e nagylátószögű- illetve tele-előtétet használni hozzá és ez mennyibe kerül (általában kb. a gép árának felébe darabonként). Digitális tükörreflexes kamerák esetében pedig a mostanában elterjedt, kisfilmhez viszonyított másfélszeres szorzón túl az optika minőségére is fordítsunk figyelmet (tesztoldalak, felhasználói vélemények végigolvasásával, informálódással), de annyit látatlanban is megállapíthatunk, hogy a megazoomoknál általában jobb eredmény érünk el két kisebb átfogású zoomobjektívvel és érdemes meggondolni egy fix gyújtótávolságú objektív vásárlását a leggyakrabban használt látószöget figyelembe véve. Ne feledkezzünk el arról, hogy a fényerő a keresőkép világosságát is befolyásolja tükörreflexes kameráknál.

Sajnos az optikai keresők minősége sok kivánnivalót hagy maga után mind kompakt, mind tükörreflexes digitális fényképezőgépek esetében. Legjobb módszer ezek elbírálására, ha megnézzük személyesen, részesítsük előnyben a pentaprizmát a tükrös megoldással szemben, kompakt gépeknél pedig érdemes megfontolni egy árnyékoló beszerzését vagy készítését a hátsó TFT kijelzőre.

Mindenképpen szükségünk lesz manuális beállítási lehetőségekre, azonban ha a menük legmélyén rejtik el ezeket esetleg nem is állíthatjuk őket, amíg menti a gép az előző képet, akkor lényegesen kevésbé használhatóak. Legfontosabbak a fehéregyensúly, fényérzékenység és expozíciókorrekció állítási lehetőségei, természetesen alapvetőek az expozíciós értékek módosításának (idő, rekesz) és az élességállítás opciója is. Ha kompakt gépünkhöz nem lehet külső vakut csatlakoztatni, alkalmazhatun hozzá fotocellás elsütőt, esetleg a saját villanója leárnyékolásával.

Az energiaellátás kulcsszerepet kapott a digitális fényképezés területén, praktikus megoldás, ha ceruzaakkukat használhatunk; ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor is lennie kell legalább egy tartalék energiaforrásnak. Ez az első kiegészítő, amivel mindenképpen érdemes számolni a költségek felmérésénél.

Második ilyen az adattárolás megoldása, ugyanis a jó eredmény érdekében amikor csak tehetjük, kerüljük veszteséges tömörítés alkalmazását (jpeg), illetve csak a lehető legcsekélyebb mértékben hasznájuk azt. Ehhez természetesen rengeteg memóriákártya kellene, érdemes tehát -felhasználás módjától függően- egy laptop, vagy ha az túl nagy és nehéz, akkor egy mobil mágneses háttértár (hordozható winchester beépített kártyaolvasóval) beszerzésén elgondolkodni.

Harmadik fontos kellék egy jó állvány (elsősorban háromlábú -tripod-, de ezen kívül praktikus lehet egy monopod is), ugyanis a képstabilizátor sem mindenható eszköz (ha pedig nincs, akkor rendkívül sok bemozdult képünk lesz), ezenkívül praktikus alacsony érzékenység beállításával fényképezni a kisebb képzaj miatt. Következő lényeges alkalmazási területe az a fajta kettős expozíció, mikor készítünk egy kissé alul- ill.kissé túlexponált képet, majd ezeket utólag egyesítjük, így kiküszöbölhetjük a fények beéégését és az árnyékok részlettelenségét, természetesen csak statikus témáknál (ez csak egy a digitális fényképezés nagy lehetőségei közül),

Végül pedig a tartalék memóriakártyák és akkumulátorok mellé -ha tehetjük-, szerezzünk be egy kisebb tudású, de a használható kategóriába tartozó másodgépet, célszerűen ami ugyanolyan áramforrást és memóriakártyát használ -ez főleg azoknak lehet fontos, akik sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy értékes, megismételhetetlen pillanatok tárulnak eléjük és nagy luxus volna ezeket veszni hagyni egy esetleges technikai fennakadás miatt.

IV. Adatokból kép

A digitális laborálás alapjai



A kész képekkel lehet, hogy nincs más tervünk, mint egy jól kalibrált monitoron végignézni őket. Ha azonban kézzel fogható eredményre van szükségünk, válaszút előtt állunk: milyen eszközzel, technológiával hozzunk létre a fájlból papírképet?

A jó kép elkészítése csupán félmunka, a laboráláson múlik az eredmény második fele. Régebben a hobbifotósnak színes kép készítésekor leginkább egy lehetősége volt: egy amatőr vagy profi labor szolgáltatásainak igénybevétele. Az otthoni analóg színes laborálás ugyanis rendkívül bonyolult és költséges. A digitális fotózás alapjaiban változtatta meg ezt a tényt, ugyanis egy egyszerű számítógép segítségével a labormunkák jó részét magunk is elvégezhetjük.

Ehhez egy megfelelően korszerű hardverre (a szofverek leírásában szereplő ajánlott hardverigény többnyire megfelel), szoftverre (legelterjedtebbek az Adobe Photoshop különböző verziói) és egy jól kalibrált monitorra lesz szükségünk. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy azokat a színeket, árnyalatokat kell látnunk a monitoron, melyeket a digitális nyomat visszaad majd. Ebben segítségünkre lehetnek a képalkotó eszközökhöz mellékelt színprofilok, továbbá az automatikus vagy manuális kalibrálás metódusa. Az utóbbi többnyire célravezetőbb (abból áll, hogy a nyomaton viszontlátott színekhez és kontrasztviszonyokhoz állítjuk a monitor tulajdonságait hardveresen vagy szoftveresen -a monitor OSD menüjében vagy pl. az Adobe Gamma program segítségével-, természetesen ügyelni kell arra, hogy a tesztkép kiértékelése megfelelő színhőmérsékletű és minden hullámhosszon egyenletesen sugárzó fényforrás mellett történjen).

A retusmunka elvégzése után képünk készen áll arra, hogy papírkép váljon belőle. Ha drága eszközök és jelentős energiaráfordítás nélkül szeretnénk professzionális minőségű papírképekhez jutni, keressünk olyan labort, amely RA-4-es technológiával dolgozza ki a lézerrel, vagy leddel (2-400dpi felbontással) levilágított képeket. Ez a módszer rendkívül tartós, vízálló és részletgazdag képeket eredményez. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy összhangba hozzuk a monitorunkon látható és a labor által levilágított képeket (próbaképek segítségével, illetve azzal a feltétellel, hogy nem korrigálják önkényesen az általunk beállított paramétereket).

Második lehetőség a thermodiffúziós nyomtatók vásárlása, melyek transzferfóliákat alkalmazva (kivéve a Fuji eljárását, ahol a papírba integrálták a festékképző anyagokat) hozza létre a képeket, tehát egy sárga, egy bíbor és egy kékeszöld fóliáról diffundál át a fotópapír megfelelő pontjaira a megfelelő színű festékanyag, végül egy laminálóréteg kerül a képre (fényes vagy matt felületet adva a képnek). Ilyen nyomtatókat gyárt pl. a Hi-Ti, a Kodak, az Agfa, a Fuji vagy az Olympus. Közös jellemzőjük a folyamatos tónusátmenet, a vízállóság és tartósság illetve az, hogy minden nyomat ugyan annyiba fog kerülni, így a költségek előre kalkulálhatóak. Maximum A4-es méretű képeket nyomtathatunk ezzel az eljárással, de az olcsóbb nyomtatók csak levelezőlap méretű fényképek készítésére alkalmasak, az RA-4es technológiával készült levilágításoknál jelentősen magasabb képenkénti áron.

Legelterjedtebb a tintasugaras nyomtatók használata, mely nagyobb méretű nyomatok készítését is lehetővé teszi, körül-belül felébe kerül egy tintasugaras fotónyomtató, mint a vele azonos képméretet produkálni képes hődiffúziós (thermoszublimációs nyomtatónak is nevezik őket). Ezek nem biztosítanak folyamatos tónusátmenetet, egymás mellé helyezett, különböző (maximum 6-7) színű, árnyalatú tintapöttyök segítségével alkotnak képet (ebből következik, hogy a gyártó által adott dpi felbontást osztani kell a színek/árnyalatok számával, hogy valós adatot kapjunk). Könnyebben fakulnak mint az előbb említett technológiával készült képek, nem mindig vízállóak (a tartósabb, oldószeres tintákat alkalmazó technológia otthoni használatra nem erterjedt). Fontos, hogy a tintapatronok színenként cserélhetőek legyenek és megfelelő minőségű papírt használjunk a digitális nyomat elkészítéséhez. A papír típusától és a felhasznát tinta mennyiségétől a költségek képenként eltérőek.

Újabban elterjedőben vannak a lézernyomtatók is fotónyomtatás céljára, a Minolta folyamatos tónust igérő nyomtatója kifejezetten erre készült. Jellemzőjök az alacsonyabb költségek mellett elérhető nyomdai minőség, magasabb készülékár mellett.

A képek élettartamát maximum 75-100 évre becsülik a gyártók, melyek a legtöbb igényt teljes mértékben kielégítik. Természetesen nem minden nyersanyag illetve technológia teljesít ilyen értéket és egy napfénynek kitett falon egyik digitális fotó sem ér meg ennyit. (Viszonyításképpen egy hagyományos technológiával készült fekete-fehér pozitívkép becsült élettartama baritált papíton több, mint 200 év).

V. Esztétika

A fényképezés esztétikája



A technika bűvöletében élünk, rengeteg energiát fordítunk a számunkra tökéles digitális fényképezőgép és annak tartozékai kiválasztására. Ugyanakkor sokszor megfeledkezünk róla, hogy egy technikailag kifogástalan fénykép mit sem ér esztétikai értékek nélkül.

Alapvetően különbséget kell tennünk az esztétikus fénykép és az esztétikus látvány között. Most az első kategóriával szeretnék foglalkozni. A másodikról elég annyit tudnunk, hogy a fényképezés területén mindig jelen voltak a különböző képmódosító eljárások, melyek a valóságtól elvonatkoztatott esztétikai értéket hoztak létre különböző felvételi- ill. labortrükkök segítségével (a digitális fotózás pedig még egyszerűbbé és népszerűbbé tette ezt az amúgy izgalmas műfajt).

Alapvetően azonban ügyelnünk kell a fényképszerűség elérésére. Ez azt jelenti, hogy ki kell használnunk azokat az adottságokat, melyben a fotó a legjobb, úgy mint a fény-árnyék viszonyok leképezése vagy a reális ábrázolás (részletgazdagság, valósághű perspektíva). Mind a vonaltávlat, mint a fény-árnyék viszonyok ábrázolása hozzájárul a térbeliség, a fényképről fizikailag hiányzó harmadik dimenzió érzékeltetéséhez. Ez utóbbira vannak a fotográfiának további, kifinomultabb eszközei, mint a légtávlat, illetve a köd, por minden más ábrázolásmódnál valósághűbb ls megkapóbb leképezése.

Törekednünk kell a letisztult formák, áttekinthető kompozíció alkalmazására is (különösen faliképek esetében). Próbáljuk a fényképet csak foltok, illetve vonalak halmazaként értékelni: mennyire kellemes látvány így, a sötét és világos foltok harmonizálnak-e egymással, a vonalak merre viszik a szemlélő tekintetét stb. Van-e a képnek főtémája ('mondanivalója'), aminek az összes többi képelem alá van rendelve, illetve ráírányítják és nem elterelik a figyelmet.

Ismert tény, hogy a komplementer (kiegészítő-) színek jól mutatnak egymás mellett. Tanácsos azonban ügyelni arra, hogy a két szín közül az élénkebb kisebb foltot uraljon a képen. A tarka színvilág legtöbb esetben kerülendő, nagyon hálásak azok a témák, ahol egyetlen szín különböző tónusaival dolgozunk. Szélsőséges esetben ez monokróm képet eredményez, ahol leginkább a fények és a formák dominálnak. A most divatossá vált, monokróm képből egyetlen színt-, vagy képelemet színesen kiemelő fotó inkább természetellenes mint szép, főleg reklámcélokra bizonyul alkalmasnak.

Ne feledjük, hogy a színek sokszor becsapnak bennünket. Érdemes a képeket fekete-fehér változatban is megtekinteni, a digitális fotózás lehetőséget nyújt erre. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy mennyire érvényesülnek a képen a fények és a formák és mennyit javít rajta a színek hatása. Sokszor tanulságos következtetésekre juthatunk.

A főtéma elhelyezésére általános érvényű szabály az aranymetszés alkalmatása, azonban előfordulhatnak sajátos esetek, mikor egy optikai csalódás miatt a kép közepén lévő téma szélen fekvőnek tűnik és fordítva, ügyeljünk ezekre is.

VI. Hibrid

Az analóg és digitális fotózás előnyei egy helyen



Előfordul, hogy mind a digitális, mind az analóg fényképezés kínálta előnyökre szükségünk van. Ekkor nyújtanak segítséget a különböző hibrid technológiák.

A digitális laborálásról szóló cikkben már volt szó arról az eljárásról, mikor hagyományos fényérzékeny fotópapírra világítják le a képet és azt RA-4-es technológiával előhívják. Mindezt azért, mert egyértelműen szebb és tartósabb képeket eredményez mint a tintasugaras fotónyomtatás, magasabb eszköz- és alacsonyabb képnkénti ár mellett.

Másik nagyszerű lehetőség, mikor felvételeinket fordítós filmre világíttatjuk le és azt E-6-os eljárással kidolgozva vetíthető diaképeket kapunk. Így egyrészt jobb minőséget érhetünk el mint projektor segítségével, másrészt a költéges és gyorsan elavuló eszköz helyett elegendő egy egyszerű diavetítő, amit a tisztán analóg eljárással készült dia vetítésére használunk.

Természetesen fordított esetben is vannak lehetőségeink, leggyakoribb eset, mikor analóg felvételek digitalizálása, szkennelése útján nyerünk képfájlt. Erre több esetben is szükségünk lehet, pl. ha szükséges az analóg technológia (különösen nagyformátum) nyújtotta extrém felbontás, perspektívakorrekció, schleimpflug-felvétel lehetősége, esetleg olyan utólagos korrekciót szeretnénk végrehajtai a felvételen, amit hagyományos eljárással komplikált, vagy lehetetlen volna (feliratozás, különböző retusmunkák, régi fénykép feljavítása, digitális reprodukció, digitális perspektívakorrekció stb). Szükség lehet rá akkor is, ha nagyformátumú tintasugaras nyomtató (plotter) segítségével szeretnénk egyszerűen és olcsón (rövid távra) 'nagyításokat' készíteni.

Jó szolgálatot tehet a digitalizálás a képek katalogizálásánál is. Jómagam például az analóg fekete-fehér fényképezés területén használom erre, hagyományos kontaktmásolatok készítése helyett. Így rendkívül gyorssá válik a felvételek közti keresés, azok kiértékelése, ugyanakkor nagyításukhoz analóg technika szükséges annak előnyös tulajdonságai miatt.



Forrás > Bor Balázs, fényképész

Hozzászolások

Szólj hozzá Te is!
2007.02.25 19:00:00 . [1198]

Köszönöm a cikket ,kezdőként nagyon sok fontos és érdekes információt találtam benne.



FotoRace | DigiNews | © Minden jog fenntartva | Megtekintve : 10715